Bevezetés
Már 1998 óta írok naplót, de azt csak a Kedvesem olvasta eddig. A "nagy kaland" késztetett arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt is beszámoljak az eseményekről.
Ennél is fontosabb indok, hogy a Magyarországon maradtak is tudják követni az eseményeket, és talán így a távolság sem lesz olyan óriási.
Egyelőre persze Budapestről írok, hosszú idő telt el mire ide "megérkeztünk"! Több mint két éve fogant meg a gondolat, és most az utolsó lépés előtt állunk.
Örömök
Tulajdonképpen idén januárban lett világossá, hogy milyen úton lehet számunkra vízumot igényelni. Előtte még úgy volt, hogy Angliába mennénk ki, mivel Ausztrália elérhetetlen volt, és orvosként dolgoznék. A feltételeket sikerült is elintézni (ez az Angol orvosi Kamara tagságát jelenti). Sajnos nem kaptam állást hiába próbálkoztam többször is. A gyermek-fül-orr-gégészet nagyon szűk terület, ott is (UK) telítve van. Már-már úgy volt, hogy tanulni megyek ki külföldre, persze a családdal együtt, és jelentkeztem az IELTS vizsga ún. academic module-jára. Eközben derült ki (köszönet Encóknak), hogy van számomra is lehetőség vízumot szerezni, de csak Adelaide-be. Nagy volt a boldogság, hiszen pontosan Adelaide-t tűztük ki végcélként, mert ennek a területnek a klímája tetszett a legjobban, és még állás is akad. Valamint nem olyan zsúfolt, mint a többi nagyváros. Britisch Councilban jeleztem, hogy mégis inkább general module-ra jelentkezem, mert ez kell a vízumhoz.
Másik öröm az IELTS vizsga lett. Három hetet készültem, ebből 2 hetet otthon intenzíven. Köszönet a családomnak. Elsőre sikerült 6,5-re. A 'speaking'-től féltem legjobban, ez lett végül a leggyengébb: 6. A "writing' meglepetésemre 7-s lett. A 'listening'-re 7-t vártam, de 6,5 lett. Talán azért is, mert 3-4 kérdés elhangzott, mire ráébredtem, hogy vizsgán vagyok, és én vizsgázom, és a szöveget nem lehet megállítani. 'Reading' 6,5 szintén. Szóval összeségében nagy erőt adott a továbbiakhoz az eredmény. Annál is inkább, mert menetközben elkezdtem a jelentkezést az ausztrál képesítésnek megfelelő angol-magyar fordítói vizsgára.
A vizsgát Utrechtben, Amszterdam mellett kell letenni, ez külön stresszelő tényező. Erre is sokat készültem. Mázli, hogy a munkahelyemen is fordítani kellett! Külön izgultam az etikai kérdések miatt. Azt is számonkérik ugyanis, hogy mennyire vagy jártas a fordítói munka során felmerülő jogi, de leginkább etikai kérdésekben. Nem annyira bonyolult, de csak bemagolni lehet. Elrepültem a helyszínre, eltöltöttem egy fárasztó éjszakát egy olcsó fogadóban, és irány a vizsga. Rögtön pánikba estem, mert olyan nehéznek ítéltem a szöveget. Kínkeservesen, izzadva haladtam a szövegben, majd ránéztem az órámra. Pánik ismét! A gyakorlások során ennyi idő alatt már kész vagyok az egyik szöveggel és most meg csak a harmadánál járok! Fohászkodtam rendesen, de továbbra is szenvedve fejeztem be. Valahogy elhagyott a vizsgarutinom. Ráadásul 10 hetet kell várni az eredményre. Viszont az kárpótolt: 89%. Nem gondoltam volna! óriási öröm ismét!
Ezután adtuk be a támogatási kérelmet Adelaide-be. Ez 10 pontot hoz a vízumhoz, ha megkapjuk. Enélkül szintén nem tudunk továbblépni. Július 8-a körül lett teljes a pályázat, addigra érkezett meg az összes papír a hivatalba. És láss csodát! Két hét, írom két hét múlva kaptuk az értesítést, hogy megkaptuk! Hihetetlen gyorsan. Van akinek 10 hét után jött meg! Mindez gyakorlatilag egy hete volt. Az elmúlt három hétben viszont összeszedtem szinte minden dokumentumot, ami még szükséges lehet, kivéve Zoltán és Balázs édesanyjának a beleegyezését, de erről a következő bekezdésben írok.
Bánat
Sajnos, mikor az első négy gyermekem édesanyja meghallotta a gyerekektől, hogy elkezdjük a vízum megpályázását, visszavonta a beleegyezését, hogy kijöhessen velünk Zoli és Balázs. Jól időzített, mert már peres úton sem marad elég idő, hogy belevehessük őket a pályázatba. Próbálkozom a megegyezéssel, de elzárkózik tőle. Az ügyvédem szerint a bíróság megítéli majd a beleegyezést, de addig eltelik egy év is. Valamint az is probléma, hogy akkor már külön vízumot kell nekik igényelnem, és ez csak a tanulóvízum lehet, aminek a díja fejenként több, mint 200 e Ft. Valamint ki kell fizetni az első félévet az iskolában, ami Zoli esetében például 700-800 e Ft. Sajnos az ún. SIR (Skilled Independent Regional) vízumhoz nem lehet utólag gyermekeket csatolni!
Már 1998 óta írok naplót, de azt csak a Kedvesem olvasta eddig. A "nagy kaland" késztetett arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt is beszámoljak az eseményekről.
Ennél is fontosabb indok, hogy a Magyarországon maradtak is tudják követni az eseményeket, és talán így a távolság sem lesz olyan óriási.
Egyelőre persze Budapestről írok, hosszú idő telt el mire ide "megérkeztünk"! Több mint két éve fogant meg a gondolat, és most az utolsó lépés előtt állunk.
Örömök
Tulajdonképpen idén januárban lett világossá, hogy milyen úton lehet számunkra vízumot igényelni. Előtte még úgy volt, hogy Angliába mennénk ki, mivel Ausztrália elérhetetlen volt, és orvosként dolgoznék. A feltételeket sikerült is elintézni (ez az Angol orvosi Kamara tagságát jelenti). Sajnos nem kaptam állást hiába próbálkoztam többször is. A gyermek-fül-orr-gégészet nagyon szűk terület, ott is (UK) telítve van. Már-már úgy volt, hogy tanulni megyek ki külföldre, persze a családdal együtt, és jelentkeztem az IELTS vizsga ún. academic module-jára. Eközben derült ki (köszönet Encóknak), hogy van számomra is lehetőség vízumot szerezni, de csak Adelaide-be. Nagy volt a boldogság, hiszen pontosan Adelaide-t tűztük ki végcélként, mert ennek a területnek a klímája tetszett a legjobban, és még állás is akad. Valamint nem olyan zsúfolt, mint a többi nagyváros. Britisch Councilban jeleztem, hogy mégis inkább general module-ra jelentkezem, mert ez kell a vízumhoz.
Másik öröm az IELTS vizsga lett. Három hetet készültem, ebből 2 hetet otthon intenzíven. Köszönet a családomnak. Elsőre sikerült 6,5-re. A 'speaking'-től féltem legjobban, ez lett végül a leggyengébb: 6. A "writing' meglepetésemre 7-s lett. A 'listening'-re 7-t vártam, de 6,5 lett. Talán azért is, mert 3-4 kérdés elhangzott, mire ráébredtem, hogy vizsgán vagyok, és én vizsgázom, és a szöveget nem lehet megállítani. 'Reading' 6,5 szintén. Szóval összeségében nagy erőt adott a továbbiakhoz az eredmény. Annál is inkább, mert menetközben elkezdtem a jelentkezést az ausztrál képesítésnek megfelelő angol-magyar fordítói vizsgára.
A vizsgát Utrechtben, Amszterdam mellett kell letenni, ez külön stresszelő tényező. Erre is sokat készültem. Mázli, hogy a munkahelyemen is fordítani kellett! Külön izgultam az etikai kérdések miatt. Azt is számonkérik ugyanis, hogy mennyire vagy jártas a fordítói munka során felmerülő jogi, de leginkább etikai kérdésekben. Nem annyira bonyolult, de csak bemagolni lehet. Elrepültem a helyszínre, eltöltöttem egy fárasztó éjszakát egy olcsó fogadóban, és irány a vizsga. Rögtön pánikba estem, mert olyan nehéznek ítéltem a szöveget. Kínkeservesen, izzadva haladtam a szövegben, majd ránéztem az órámra. Pánik ismét! A gyakorlások során ennyi idő alatt már kész vagyok az egyik szöveggel és most meg csak a harmadánál járok! Fohászkodtam rendesen, de továbbra is szenvedve fejeztem be. Valahogy elhagyott a vizsgarutinom. Ráadásul 10 hetet kell várni az eredményre. Viszont az kárpótolt: 89%. Nem gondoltam volna! óriási öröm ismét!
Ezután adtuk be a támogatási kérelmet Adelaide-be. Ez 10 pontot hoz a vízumhoz, ha megkapjuk. Enélkül szintén nem tudunk továbblépni. Július 8-a körül lett teljes a pályázat, addigra érkezett meg az összes papír a hivatalba. És láss csodát! Két hét, írom két hét múlva kaptuk az értesítést, hogy megkaptuk! Hihetetlen gyorsan. Van akinek 10 hét után jött meg! Mindez gyakorlatilag egy hete volt. Az elmúlt három hétben viszont összeszedtem szinte minden dokumentumot, ami még szükséges lehet, kivéve Zoltán és Balázs édesanyjának a beleegyezését, de erről a következő bekezdésben írok.
Bánat
Sajnos, mikor az első négy gyermekem édesanyja meghallotta a gyerekektől, hogy elkezdjük a vízum megpályázását, visszavonta a beleegyezését, hogy kijöhessen velünk Zoli és Balázs. Jól időzített, mert már peres úton sem marad elég idő, hogy belevehessük őket a pályázatba. Próbálkozom a megegyezéssel, de elzárkózik tőle. Az ügyvédem szerint a bíróság megítéli majd a beleegyezést, de addig eltelik egy év is. Valamint az is probléma, hogy akkor már külön vízumot kell nekik igényelnem, és ez csak a tanulóvízum lehet, aminek a díja fejenként több, mint 200 e Ft. Valamint ki kell fizetni az első félévet az iskolában, ami Zoli esetében például 700-800 e Ft. Sajnos az ún. SIR (Skilled Independent Regional) vízumhoz nem lehet utólag gyermekeket csatolni!
No comments:
Post a Comment