Tibi keresere, es mivel jomagam ugysem tervezem sajat blog inditasat, gondoltam beszallok ebbe. Neki mostansag a munka es tanulas mellett ugysincs ideje ilyesmivel sokat bibelodni. Elsonek hadd osszam meg veletek egyik kedvenc elmenyemet. Tibi szervezte ezt is, latszik, hogy kivaloan ismer engem, bar ez minden hozzam hasonloan Gomboc Artur lelkuletu embernek megnyerte volna a tetszeset; ugyanis az adelaidei Haigh's csokigyarba latogattunk el csaladilag. Egy Alfred E. Haigh nevu uriember alapitotta 1910-ben, ugyanabban az epuletben ahol ma is mukodik, ugyhogy Ausztralia ujkori tortenelmenek hosszat tekintve igen komoly multra tekint vissza. Mar kezdetben nepszeruek voltak a termekeik, de amikor a harmadik generacios leszarmazott (jol hangzik ez igy ekezetek nelkul :o)) John csatlakozott a csaladi vallalkozashoz, uj lenduletet kapott az ugy. Mesebe illo modon vagott neki a vilagnak, annak is csokoladefellegvaranak, Svajcnak. Tobb bemutatkozolevelet kuldott a nagy cegeknek, de egy kivetelevel minenki elutasitotta. Az az egy viszont a Lindt ceg volt, ahol fel evet eltolthetett, raadasul ingyen es bermentve beavattak a csokoladegyartas legfeltettebb titkaiba is. A '60-as evekig, amig a TV ki nem szoritotta a mozit a nagy beveelt a filmszinhazakban arusitott nyalanksagok jelentettek. Ahogy elnezem, azert azota sem lehet okuk panaszra. Szerte Au. teruleten vannak uzleteik, mi most az eredeti epuletben kialakitott bolt-kiallitas-gyarban voltunk. Az egesz nagyon profin ki van talalva. Persze jo elore be kell jelentkezni, mert ertheto modon eleg nagy az erdeklodes (ki ne szeretne ilyen ipari letesitmenyeket megnezni?). Ha idoben ersz oda, akkor is -furcsamod- legalabb tiz percet kell varakoznod a boltban indulasig. De valahogy eltelik az az ido...fantasztikus illat tolt be mindent, a polcsorok telis tele a legkulonfelebb csokikkal, tobbseguk persze atlatszo celofancsomagocskaban, hogy meg hamarabb beinduljon a pavlovi reflex, megnyiljanak a nyalmirigyek es a penztarcak. Aztan elindul a tura.
Egy kedves holgy vezetett korbe minket. Eloszor roviden osszefoglalta a gyar tortenetet, fotokkal szemleltette a kakaocserjetol a csokiig vezeto utat, utana bekukucskalhattunk az ablakokon a patikatiszta termekbe, ahol modern gepekkel is, de emellett sok kezimunkaval keszulnek a termekek. Kellemes, de hihetetlenul monoton munka, ugyhogy manufakturaszeruen dolgoznak; mielott az emberek torni-zuzni, vagy amokfutni kezdenenek atkarulnek egy masik muvelethez. Erdekes volt, en meg nem jartam ilyen helyen, es hab a tortan, a vezetes alatt ketszer kostolot is kaptunk (gondolom a gyerekek ahitatos pillanasai hatasara kb. ketszer annyit, mint a tobbiek)!
Miuan hazaertunk visszarevedtem a multba...eszembe jutott megboldogult gimnazista korom. Talan harmadikosok lehettunk, amikor egy hetet valamifele tarsadalmi munkaval kellett eltoltenunk. Persze mindenki alma a csokoladegyar volt. De oda csak a legagilisebb, vagy a legjobb osszekottetesekkel rendelkezo osztalyfonokok csapatai mentek. A mienk, bar egy rendkivul jellemes, ormesterszeru holgy volt, ezeknek az adottsagoknak hijaval volt, ugyhogy mi a Budapesi Konzervgyarban tolthettuk el ezt a rendkivul tanulsagos idoszakot. Hat, en meg olyat eletemben...az a kaosz, kosz ami ott volt! Summazaskent annyit, hogy utana evekig nem birtam savanyusagot enni (rosszsorsom arra a reszlegre vetett), az uvegeket is csak rendkivul ovatosan, megfelelo tavolsagot tartva szemleltem. Hangulatnak ugyan nem voltunk hijan, mivel a pajkos kedvu dolgozok unalmukban targoncaval kergetoztek, rohadt uborkaval dobaloztak es meztelencsigat dunsztoltak a zoldsegek koze, szoval jol mulattak. Remelem azota a helyzet gyokeresen megvaltozott, de valahogy ez a parhuzam jutott eszembe.
Igerem legkozelebb nem leszek ilyen szoszatyar, most igy sikerult kicsit levezetnem a beszedkenyszeremet. Koszonetem es elismeresem annak aki vegigolvasta!
Juli
Egy kedves holgy vezetett korbe minket. Eloszor roviden osszefoglalta a gyar tortenetet, fotokkal szemleltette a kakaocserjetol a csokiig vezeto utat, utana bekukucskalhattunk az ablakokon a patikatiszta termekbe, ahol modern gepekkel is, de emellett sok kezimunkaval keszulnek a termekek. Kellemes, de hihetetlenul monoton munka, ugyhogy manufakturaszeruen dolgoznak; mielott az emberek torni-zuzni, vagy amokfutni kezdenenek atkarulnek egy masik muvelethez. Erdekes volt, en meg nem jartam ilyen helyen, es hab a tortan, a vezetes alatt ketszer kostolot is kaptunk (gondolom a gyerekek ahitatos pillanasai hatasara kb. ketszer annyit, mint a tobbiek)!
Miuan hazaertunk visszarevedtem a multba...eszembe jutott megboldogult gimnazista korom. Talan harmadikosok lehettunk, amikor egy hetet valamifele tarsadalmi munkaval kellett eltoltenunk. Persze mindenki alma a csokoladegyar volt. De oda csak a legagilisebb, vagy a legjobb osszekottetesekkel rendelkezo osztalyfonokok csapatai mentek. A mienk, bar egy rendkivul jellemes, ormesterszeru holgy volt, ezeknek az adottsagoknak hijaval volt, ugyhogy mi a Budapesi Konzervgyarban tolthettuk el ezt a rendkivul tanulsagos idoszakot. Hat, en meg olyat eletemben...az a kaosz, kosz ami ott volt! Summazaskent annyit, hogy utana evekig nem birtam savanyusagot enni (rosszsorsom arra a reszlegre vetett), az uvegeket is csak rendkivul ovatosan, megfelelo tavolsagot tartva szemleltem. Hangulatnak ugyan nem voltunk hijan, mivel a pajkos kedvu dolgozok unalmukban targoncaval kergetoztek, rohadt uborkaval dobaloztak es meztelencsigat dunsztoltak a zoldsegek koze, szoval jol mulattak. Remelem azota a helyzet gyokeresen megvaltozott, de valahogy ez a parhuzam jutott eszembe.
Igerem legkozelebb nem leszek ilyen szoszatyar, most igy sikerult kicsit levezetnem a beszedkenyszeremet. Koszonetem es elismeresem annak aki vegigolvasta!
Juli
No comments:
Post a Comment