Múlt szombaton visszaérkeztem East Timorból. Két hét nem volt sok, hogy megismerjük az országot viszont rengeteg emberrel találkoztunk illetve kezeltük őket. Három orvos és három nővér (nem a csehovi változat), valamint négy szülésznő alkotta a csapatot. Mindenki ugyanazt a munkát végezte, függetlenül a végzettségtől. Az első hetet Dilitől, a fővárostól nem messze levő Hera tartományban töltöttük. A helyiek elmondhatatlan szeretettel fogadtak bennünket és nyitották meg otthonaik ajtaját, ami gyakran jelképes mert csak egy vászondarab az ajtó. Ez egy fejlettebb terület, mert a lakosság felének van wc-je, a többiek a bokrokat használják. Vízellátás az év nagyrészében problémamentes (ami azt jelenti, hogy kannákban hordják a közeli kútból. Az esős évszakban már komolyabb probléma a tiszta víz.
A második héten elmentünk az ország másik, déli oldalán levő területekre, ami azt jelentette, hogy átkeltünk az ország közepén húzodó hegyláncon. A távolság önmagában nem sok, száz kilométer alatt volt, de mégis nyolc órát igényelt terepjáróval az útak minősége miatt. Terepjáró nélkül nem is érdemes elindulni. Itt eljutottunk egy olyan faluba, amelyhez nem is vezet út, hanem egy folyómederben haladva lehet megközelíteni. A helyiek két óra gyaloglás után érik el az "országutat". Tradicionális házakban eldegélnek. Születésszabályozásról nem sokat tudnak viszont van tiszta vizük. Nagyon nagy esemény volt a falu életében a két terepjáró begördülése, egy pillanat alatt az egész falu ott volt. Itt egész nap rendeltünk és még igy sem láttunk mindenkit, aki szeretett volna kezelésben reszesülni.
Dili-ben van egy óriási Jézus szobor, kisebb mint a rio-i, de azért nagy. Itt rájöttem, hogy az angolom még mindig hiányos. Ülök Jézus lábainál a hatvan éves Lorrainne nevű nővérrel, aki váratlanul megkérdezi tőlem, hogy Tibor, do you happen to have any nipples? Hát elkerekedett a szemem, hogy miért érdeklik a mellbimbóim. Persze hamar tisztáztuk, hogy ő a nibbles szót használta. Miután elmeséltem a többieknek, számtalan vicc forrása volt a későbbiekben.
A második héten elmentünk az ország másik, déli oldalán levő területekre, ami azt jelentette, hogy átkeltünk az ország közepén húzodó hegyláncon. A távolság önmagában nem sok, száz kilométer alatt volt, de mégis nyolc órát igényelt terepjáróval az útak minősége miatt. Terepjáró nélkül nem is érdemes elindulni. Itt eljutottunk egy olyan faluba, amelyhez nem is vezet út, hanem egy folyómederben haladva lehet megközelíteni. A helyiek két óra gyaloglás után érik el az "országutat". Tradicionális házakban eldegélnek. Születésszabályozásról nem sokat tudnak viszont van tiszta vizük. Nagyon nagy esemény volt a falu életében a két terepjáró begördülése, egy pillanat alatt az egész falu ott volt. Itt egész nap rendeltünk és még igy sem láttunk mindenkit, aki szeretett volna kezelésben reszesülni.
Dili-ben van egy óriási Jézus szobor, kisebb mint a rio-i, de azért nagy. Itt rájöttem, hogy az angolom még mindig hiányos. Ülök Jézus lábainál a hatvan éves Lorrainne nevű nővérrel, aki váratlanul megkérdezi tőlem, hogy Tibor, do you happen to have any nipples? Hát elkerekedett a szemem, hogy miért érdeklik a mellbimbóim. Persze hamar tisztáztuk, hogy ő a nibbles szót használta. Miután elmeséltem a többieknek, számtalan vicc forrása volt a későbbiekben.
2 comments:
Szia!
Mész még vissza? Mennyi időre?
És milyen újra Itthon?
Encók
Ha nem is pontosan ide, de szeretnek visszamenni. Tulajdonkeppen mindenkit erdemes lenne elvinni egy harmadik vilagbeli orszagba. Mindjart elcsendesednenek az indulatok "itthon".
Post a Comment