2007 február

Február elsején megjött az értesítés, hogy lefoglaltak számunkra egy lakást és a címet később adják meg! Nagy segítség!
Jelenleg küzdünk az ingatlanirodával és a leendő vevővel, aki az ingatlanos asszistálásával már december 18-a óta húzza a vételt. Meg akarja venni csak húzza az időt, amíg lesz pénze. Erre persze nem jöttünk rá az elején, csak közben lett nyilvánvaló. Az ingatlaniroda ugyan tőlünk az eladótól szedi le a majd 5% sápot (áfával), de a vevő érdekeit ugyanúgy szeme előtt tartja. Neki csak az a lényeg, hogy létrejöjjön a szerződés, és akkor rögtön kéri a jutalékot. Ami a foglaló felét is elérheti, és így már mindjárt nem könnyű, vagy esetleg lehetetlen az ingatlan tehermentesítése. A vevőtől 1% biztosítékot kellett volna kérni a vételi ajánlat mellé. Ez az ingatlaniroda által készített szerződésben van. Ehelyett csak 0.33%-t (!) kértek!!!! Ezért ér rá a vevőnk ennyire. Engem meg köt a vételi ajánlat a nevetséges biztosítékkal. És persze rögtön elmondták a vevőnek a legalacsonyabb árat. És persze, hogy a vevő ezt jelölte meg a vételi ajánlatban. Úgyhogy most már én is beszéltem egy ügyvéddel, hogy felügyelje majd a távollétemben a folyamatot, mert persze a vevő az elutazásunk után be akar költözni, mondván ugyis üres a lakás. Így leírva nagyon meredeken hangzik, de az ügyvédem beépítettte a lehetséges biztosítékokat a szeződésbe (tulajdonjog-fenntartás, albérlet stb.).

Február 2-7

Aláírtuk az adásvételi szerződést. Már múlt héten 3 óra hosszat tárgyalt a két ügyvéd a részletekről! Már olyan időket élünk, hogy az eladónak is szüksége van ügyvédre! Hát szükség volt rá. Az aláírás is sokáig tartott. Közben Juli próbálta kordában tartani a legkisebbet. Van adásvételi, albérleti és letéti szerződés!

De ennél is nagyobb örömet okozott az a felismerés (BZ hívta fel rá a figyelmemet), hogy mi már tulajdonképpen ausztrál lakosok vagyunk!! Eddig egy kicsit már a levegőben lógóban éreztem magunkat. Itt sem, ott sem. Az emberek egyébként nagyon megértően fogadják a hírt, inkább irigykednek, mint ellenségesek lennének. Mostanában csak nevetek magamban a hivatalokban lappangó butuska ügyintézők miatt. Ma például mondom a telefontársaságnál, hogy szeretnék fizetni. A válasz: mondjak címet! Mire én: nem tudok címet mondani, mert mire kijön a számla nem vagyok ott. Mondjak címet! Jó a húgémét megadhatom, de küldjenek csekket is. Azt nem küldünk, csak a számlát küldjük, és a húga kérjen csekket! Mondom: de én kérem most, hogy akkor majd küldjenek csekket. Azt nem lehet, mert még zajlik a csoportos beszedési megbízás és azt nem lehet leállítani. Itt feladtam. Zsákutca.
Ugyanakkor a jegyzőnél a szocpolt intéző tényleg őszintén érdeklődött a miértekről, mivel rákérdezett előbb, hogy miért akarom visszafizetni a szocpolt.

Összeállítottam az elkövetkezendő két és fél hét menetrendjét. Ez azt jelenti, hogy beosztottam minden napra, hogy mit kell elintézni. Persze az utolsó hetet lazábbra, hogy bepótolhassam, ha valami elmarad. Ez nagyon bejött. Előtte volt egy óriási listám, és nap nap után úgy éreztem, hogy nem haladok, mert mindig sokat akartam intézni. Most meg elintézem, amit aznapra felírtam és elégedett vagyok utána!

Megvan az albérlet!

24 Doreen Street, Oaklands Park, SA 5046.
Megnéztük Google Earth-n! Nagyon helyes környék!
További jó hír, hogy Cszsm segítségével alakul, hogy hogyan, és mennyit kell adózni! Még nem találkoztunk személyesen, de ha Adelaide-ben járnak, akkor megszállnak nálunk pár napra!

Adózhatok majd a Magyarországon szerzett jövedelmemből Au-ban! Please say Goodby to APEH! Sajnos az ingatlanra nem vonatkozik, de sebaj!

Búcsúzkodások

Az ügyintézések mellett, az utolsó napok erről is szólnak! Azok az emberek is elköszönnek, akikről nem is gondoltam volna. Már úgy értve, hogy most derül ki, hogy milyen szeretettel tekint ránk. Mindenki úgy búcsúzik, mintha soha nem találkoznánk. Az egész napos ügyintézés lefáraszt, és nem gondolok bele olyan mélységekig, hogy mi történik, mint mások. Teszem a dolgomat, előre nézek. Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy nem céltalanul bolyongok! Szóval a közelebbi és távolabbi barátoktól, ismerősöktől elbúcsúztunk. Volt családi ebéd (finom hidegtállal) a négy nagyobb gyermekemmel és a húgomékkal. Gyakorlatilag már kempingezünk a volt lakásunkban. Ma a Remízben búcsúztattak a kollegáim, és még ajándékot is kaptam. Öt év hosszú idő! Mindenki vágyik valamilyen szinten Ausztráliába! 3 nap múlva elindulunk!

Elindultunk!

Éppen Győrben ülök egy internetpontnál. Lia és a gyerekek alszanak. Fárasztó éjszaka van mögöttünk. Én a kellemes izgalomtól nem tudtam lehunyni a szemem. Az elintéznivalókat az utolsó napon éppen befejeztem. Az otthon kipakolása csúszott el, ezért még az indulás előtti utolsó pillanatokban is volt teendő. Ha az új lakó nem hozat egy sittes konténert,persze nem a mi számunkra, akkor lehet, hogy nem is tudjuk kipakolni a lakást. Tegnap este Lia öccse, az én húgom és Attiláék segítettek hozzá minket, hogy "időben" készek legyünk. Lia nem hitte, hogy készen leszünk, de nem a hite szerint alakult. Orsi sajnálom, hogy tőled nem tudtunk elbúcsúzni.
Ma még sokat kell pakolni, mert több cuccot hoztunk le, mint ami elfér majd a böröndökben. Mivel vonattal jöttünk, a cuccolás egy kicsit nehézkes volt.