A taxi nagyon hamar kivitt minket a bécsi reptérre, így másodikként jelentkeztünk be a gépre. Harmadikként Kuncze elnök úr állt be a sorba mögénk. Mivel Enikő egy közös ismerős, ezért rögtön szóba elegyedtem vele, majd rövid úton közöltem vele, hogy éppen emigrálunk. Juli ott is hagyott, hogy így az első ismeretlennek megnyíltam. Viszont nemsokára kiraktak egy kézipoggyász súlymérőt! Na rögtön falfehér lettem. Mi lesz ebből, ha már a kézipoggyászt is mérik! De nemcsak a kézipoggyásszal voltak gondjaim (az enyém 12 kilós volt), hanem a bőröndöm is súrolta a 30 kilót. De láss csodát, pedig én már számoltam a vagyont, amit legombolnak rólunk, nem mérték le az összes bőröndöt, csak hármat. Így négyen 72,5 kilóval szálltunk fel a gépre. De ez még odébb volt, mert közölték, hogy késik a köd miatt. A köd az agyakban lehetett, mert Dubai-ból jött a gép, és oda ment vissza. Szóval két órás késéssel indultunk, nem volt semmi 2 gyerekkel majd öt órát időzni a reptéren, de ekkor még azt hittük, hogy ezzel kevesebbet kell várakozni Dubai-n. Nem úgy volt. 5 óra repülés után rohantunk, hogy ne késsük le a következő gépünket, de felesleges volt. Ez is késett, több mint 3 órát, de ez Dubai-n teljesen megszokott! Sőt, teljesen átlagos ottan, a sűrű köd miatt! J Na a gyerekek szó szerint elájultak a reptéren, és csatlakoztunk a mindenfelé a földön heverésző emberekhez mi is. Pedig állítólag ezen a reptéren lehet a legjobban vásárolni. Végre fellszálltunk és elindultunk Singapore felé, ahova este 6-ra érkeztünk meg. Gyorsan egy taxi, de nem a szokásos, hanem MaxiCab, mert nem férünk el egy sima taxiban. A szálloda lenyűgözött minket és minden fáradalmat feledtetett! 5 emeleten át zubogó vízesés, csúszda, nagy medence, reggeli a tetőteraszon, és meleg mindenhol. Hanna arcüreg- és kötőhártya-gyulladással érkezett. Hihetetlen volt, de ezek a betegségek percről percre múltak el! A párás melegben egy pillanat alatt meggyógyult. Vacsoráztunk a szálloda éttermében, nagyon ízlett, és mint később kiderült a legolcsóbb éttermi étkezésünk volt.
Másnap majdnem délig aludtunk, majd mivel a Sentosa island-en van a szállásunk elkezdtük felfedezni ezt a Disneylandszerű szigetet. Először az Underwater world került sorra, majd vissza a szállodába délutáni alvásra. Nehezen keltünk fel öt óra tájban, de muszáj volt, és kimentünk légpárnás járművel a kikötőbe, és onnan eltaxiztunk az ún. Night Safari-hoz. Ez nem más, mint egy sötétben látogatható állatkert. Másnap ismét állatkert, de most eleredt az eső, igazi trópusi eső kerekedett belőle, de a meleg miatt nem igazán zavart minket. Ebéd a Din Thai Fung étteremben, nagyon finom volt! Este Domi megkóstolta az óceánt, de egy kicsit tartott tőle. Utolsó nap is esett az eső, de úgyis úgy volt tervezve, hogy a szigeten maradunk, úgyhogy Butterfly Park és Insect Kingdom és Cable Car Singapore felett. Este a világ legjobb repterén időztünk, és most is késve indult a gép. Okolva az előző repülésekből enyhe szorongásoldót adtam a gyerkőcöknek, aminek altató hatása is van. Így már el is aludtak felszállás után nem sokkal.
ADELAIDE
Istennek hála megérkeztünk!
Papi és Kata örömmel fogadtak minket, az első sorban integettek, hogy arra-arra! Mi még nem fogtuk, hogy mi történik, csak sodortak az események. Mint később kiderült áthoztunk két gesztenyét tudattalanul. Szagolta a kutya a hátizsákot, de azt hittük, hogy azt a kekszet érzi, amit még Szingapúrban vettünk, és végig a zsákban volt, majd leszállás után kidobtunk. A vámos elhitte, és bele sem nézett a csomagba. Később találtam meg a két vadgesztenyét. Azok már a kerti hulladékos kukában várják a megsemmisítést! Szóval Papi és Kata egy hét teendőit mutatta meg nekünk és vittek végig először minket, majd délután engem. Voltunk bankban pénzt felvenni, magán egészségbiztosítást kötni, ezalatt Papi és Kati befizették a postán a lakbérünket. Ebédeltünk is, talán még most is ott a nyoma a Telstra üzlete előtt az aszfalton. Ugyanis egy jeges turmix bombaként csapódott a földre. Az ajtó is olyan lett derék magasságig. Szóltam nekik, hogy mit tettünk, de nem izgatták fel magukat az eseményeken. Mondjuk ekkor már túl voltunk a SIM-kártya és mobiltelefon vételen. Telefonszámot ugyanis mindenhol kérnek. Délután meg a következő csoda történt. Vettünk egy autót. Mivel Papi autószerelő, ezért nagyon magabiztos lettem! J Körbevittek egy-két „szalonban”, majd megvettem egy 13 éves 200 e km-t futott elegáns és nagy Mitsubishi Magna Executive-t. Juli nézett nagyot, hogy amíg aludt a gyerekekkel, addig vettünk egy autót. És még nem volt vége a napnak. Este éppen akkor érkeztünk a beach-re, mikor a nap lebukott az óceán alá! Gyors piknik a sötétben és beleájultunk az ágyunkba. Nem is mondtam, hogy milyen király a bérleményünk. Három hálószoba, nappali, felszerelt konyha és fürdő. Pótolhatatlan érték az első napon!
Másnap, szombaton szinte egész nap vásároltunk! Persze későn jöttünk rá, hogy nem érdemes megvenni az elsőt. Itt szokás, és jó szokás, hogy az emberfia körbenéz. Egyébként olyan jól esik, hogy mindenki mosolyog. Katáék is széles, viszont szívből jövő mosollyal fogadtak a reptéren. Ugyanilyen meleg fogadtatásra találtunk vasárnap délelőtt a baptista gyülekezetben, ahova ellátogattunk Istentiszteletre. De ez megér egy külön misét.
Istentisztelet
Rögtön körbevettek, honnan hova, és miért, és welcome, és welcome. Majd a gyerekekkel együtt kezdődött el az alakalom. Pergő ritmusú modern dallamok, dobbal, zongorával, fuvolával és orgonával. Mindez egy igen kis templomban, max. 25 fő részvételével. Rövid történet, majd aki akart úrvacsorázott. Ezután a gyerekeket elvitték, és kezdődött az igehirdetés, majd ének ismét. Én elmentem Domival a gyerekekhez, mert szegény egy kukkot sem értett. Először persze nem akart menni, de azután feloldódott és lelkesen készítette a „köszönöm” ajándékot az édesanyjának. Utána is kérdezgettek minket, majd végül elengedtek.
Tags: 2007.03.
Monday 5 March 2007 - 11:44AM (CST)
Másnap majdnem délig aludtunk, majd mivel a Sentosa island-en van a szállásunk elkezdtük felfedezni ezt a Disneylandszerű szigetet. Először az Underwater world került sorra, majd vissza a szállodába délutáni alvásra. Nehezen keltünk fel öt óra tájban, de muszáj volt, és kimentünk légpárnás járművel a kikötőbe, és onnan eltaxiztunk az ún. Night Safari-hoz. Ez nem más, mint egy sötétben látogatható állatkert. Másnap ismét állatkert, de most eleredt az eső, igazi trópusi eső kerekedett belőle, de a meleg miatt nem igazán zavart minket. Ebéd a Din Thai Fung étteremben, nagyon finom volt! Este Domi megkóstolta az óceánt, de egy kicsit tartott tőle. Utolsó nap is esett az eső, de úgyis úgy volt tervezve, hogy a szigeten maradunk, úgyhogy Butterfly Park és Insect Kingdom és Cable Car Singapore felett. Este a világ legjobb repterén időztünk, és most is késve indult a gép. Okolva az előző repülésekből enyhe szorongásoldót adtam a gyerkőcöknek, aminek altató hatása is van. Így már el is aludtak felszállás után nem sokkal.
ADELAIDE
Istennek hála megérkeztünk!
Papi és Kata örömmel fogadtak minket, az első sorban integettek, hogy arra-arra! Mi még nem fogtuk, hogy mi történik, csak sodortak az események. Mint később kiderült áthoztunk két gesztenyét tudattalanul. Szagolta a kutya a hátizsákot, de azt hittük, hogy azt a kekszet érzi, amit még Szingapúrban vettünk, és végig a zsákban volt, majd leszállás után kidobtunk. A vámos elhitte, és bele sem nézett a csomagba. Később találtam meg a két vadgesztenyét. Azok már a kerti hulladékos kukában várják a megsemmisítést! Szóval Papi és Kata egy hét teendőit mutatta meg nekünk és vittek végig először minket, majd délután engem. Voltunk bankban pénzt felvenni, magán egészségbiztosítást kötni, ezalatt Papi és Kati befizették a postán a lakbérünket. Ebédeltünk is, talán még most is ott a nyoma a Telstra üzlete előtt az aszfalton. Ugyanis egy jeges turmix bombaként csapódott a földre. Az ajtó is olyan lett derék magasságig. Szóltam nekik, hogy mit tettünk, de nem izgatták fel magukat az eseményeken. Mondjuk ekkor már túl voltunk a SIM-kártya és mobiltelefon vételen. Telefonszámot ugyanis mindenhol kérnek. Délután meg a következő csoda történt. Vettünk egy autót. Mivel Papi autószerelő, ezért nagyon magabiztos lettem! J Körbevittek egy-két „szalonban”, majd megvettem egy 13 éves 200 e km-t futott elegáns és nagy Mitsubishi Magna Executive-t. Juli nézett nagyot, hogy amíg aludt a gyerekekkel, addig vettünk egy autót. És még nem volt vége a napnak. Este éppen akkor érkeztünk a beach-re, mikor a nap lebukott az óceán alá! Gyors piknik a sötétben és beleájultunk az ágyunkba. Nem is mondtam, hogy milyen király a bérleményünk. Három hálószoba, nappali, felszerelt konyha és fürdő. Pótolhatatlan érték az első napon!
Másnap, szombaton szinte egész nap vásároltunk! Persze későn jöttünk rá, hogy nem érdemes megvenni az elsőt. Itt szokás, és jó szokás, hogy az emberfia körbenéz. Egyébként olyan jól esik, hogy mindenki mosolyog. Katáék is széles, viszont szívből jövő mosollyal fogadtak a reptéren. Ugyanilyen meleg fogadtatásra találtunk vasárnap délelőtt a baptista gyülekezetben, ahova ellátogattunk Istentiszteletre. De ez megér egy külön misét.
Istentisztelet
Rögtön körbevettek, honnan hova, és miért, és welcome, és welcome. Majd a gyerekekkel együtt kezdődött el az alakalom. Pergő ritmusú modern dallamok, dobbal, zongorával, fuvolával és orgonával. Mindez egy igen kis templomban, max. 25 fő részvételével. Rövid történet, majd aki akart úrvacsorázott. Ezután a gyerekeket elvitték, és kezdődött az igehirdetés, majd ének ismét. Én elmentem Domival a gyerekekhez, mert szegény egy kukkot sem értett. Először persze nem akart menni, de azután feloldódott és lelkesen készítette a „köszönöm” ajándékot az édesanyjának. Utána is kérdezgettek minket, majd végül elengedtek.
Tags: 2007.03.
Monday 5 March 2007 - 11:44AM (CST)
No comments:
Post a Comment