Penteken elkezdtem a nyelvsulit. Cityben 11. emeleten. Diakok mindenfele, kinai, argentin, nemet, indiai es igy tovabb. Charles, nyugdij elott allhat, kello rutinnal vezeti le az orakat. Nincs ausztral kiejtese. Tobben kerdeztek az ausztral kiejtest. Hat eleg szornyen hangzik. A britek azt mondjak ra, hogy cool. Orulok, hogy soha nem fogom megtanulni, de a gyerekein mar igen, es az o gyermekeik meg teljesen biztosan. Persze az osztalyban mindenki hozta a sajat akcentusat, nagyon kell erre is figyelni.
Ezen a delutan szokatlan modon eleredt az eso, es egesz delutan esett. Ez is szokatlan talan.

Vonattal mentem be a Citybe reggel, es mikor futottunk be a vegallomasra bemondta a vezeto, hogyha van orvos vagy nover az utasok kozott, akkor legyen kedves az 5. vagyanyhoz faradni. Pont a 4.-en allt meg a vonatunk. Holtfeher idosebb úr ult a masik szerelvenyben. Bejelentkeztem, hogy felcser volnek. Tegnap altatasa volt, es most rosszul lett. Na rogton kivezettettem a levegotlen vonatbol, lefekszik, labakat felstocolni. Mindjart jobb lett a pulzusa. Mento is ott volt 3 perc mulva, ugyhogy csendben elosontam.